A hús olyan termék, amelyet többnyire a bevásárlás napján, frissen készítünk el. Ez különösen igaz a sertéshúsra, amelyet – a marhahústól eltérően – nem érlelünk. A sertéshús íze (akárcsak a marháé) a fajtától, a tartáskörülményektől, a takarmányozástól, az állat korától és a vágóhídi körülményektől egyaránt függ. A fajta sajátosságainak és igényeinek megfelelően nevelt, jól takarmányozott, „elégedett” sertések húsa szemmel is jól láthatóan eltér a tömeges tartásból származó állatok sápadt, puha, száraz húsától. A jól tartott sertés húsának színe az erős rózsaszíntől a vörösig terjed, és finom zsírcsíkok szövik át, amit márványozottságnak nevezünk, és amely a sütéskor is megőrzi a hús lédússágát és ízletességét.

Származhat hím- és nőnemű, idős és fiatal állatból egyaránt, miközben az állat neme, kora, takarmányozása és tartása alapján többféle borjút, üszőt, bikaborjút, ökröt, bikát és tehenet különböztetünk meg. Az állatok életkorát tekintve általában az egy év körüli nagy vágóállatok húsa a legjobb minőségű. A marhahús esetében különösen nagy becsben állnak a legjobb húsminőséget adó fajták, ami az árban is tükröződik. A borjú sápadt, világos, újabban pirosas, a jó marhahús általában sötétvörös színű, fénylő vágásfelülettel. A jó marhahús zsírerekkel erőteljesen behálózott, márványozott.

A sertés- és marhahúsok márványozottsága az ízekben gazdag, magasabb zsírtartalom jele. A zsír a hatodik alapíz, egyben fontos oldószere is számos nagyra értékelt ízanyagnak (és vitaminnak). Az ínyencek (és természeti népek) által legtöbbre értékelt húsok nem extrémen soványak, hanem zsírerekkel erősen átszőttek. A fiatal, lassúbb ütemben fejlődött marhákból származó márványozott húsok szaftos, lédús, omlós, puha steaket adnak. A húsok márványozottságát összehasonlító skálán mérik. 8–12 között a hús kiváló minőségűnek számít, a 12-es minőségben pedig már oly mértékben márványozott, hogy a hús majdnem fehér. A hazai marhahús-fogyasztási szokásokban ez az értékrend még kevéssé tükröződik.A kiváló minőségre utaló jel lehet a hús zsírszöveteinek színe is. A halványsárgás szín általában a legeltetésre, jó takarmányozásra enged következtetni. 

Ha a húst nem azonnal, a vásárlás napján használjuk fel, tegyük tiszta edénybe és tároljuk letakarva a hűtőszekrényben, hogy mielőbb a biztonságos 2-3 °C legyen a maghőmérséklete (darált hús esetében a biztonságos maghőmérséklet 0-2 °C) . A sertéshúst lehetőleg 48 órán belül használjuk fel. Ha a marhahúst néhány napig még érlelni szeretnénk, csomagoljuk papírba, helyezzük egy tiszta, szellős kartondobozba, majd tegyük hűtőszekrénybe. A papírcsomagolást cseréljük naponta. Már 3-4 nap is javíthat a marhahús élvezeti értékén. A hűtőszekrényben tárolt hús nedves érlelése leginkább vákuumcsomagolásban történik, ami némi enzimatikus érést is lehetővé tesz. A hús – a száraz érleléssel szemben – ilyenkor alig veszít a súlyából, nedvdús marad, és számottevően a színe sem változik. Az előkészítés és egyben tárolás módja a pácolás is, mely különösen az idősebb marhák húsa esetében lehet előnyös.

Néhány jól ismert kivételtől eltekintve, mint amilyen a konzerv vagy a héjas tojás, gyakorlatilag bármely étel fagyasztható, ám a fagyaszthatóság önmagában még nem jelenti, hogy az étel a felengedés után is elfogadható minőségű lesz. Az élelmiszerek egy része – mint a majonéz, a tejszínes szószok vagy akár a saláták – éppen emiatt nem fagyasztható jól. Fagyasztva az egészben hagyott nyers húsok jobban megőrzik értéküket, mint a daráltak, vagy a csekélyebb víztartalmú főtt vagy sült húsok.

A mélyhűtött élelmiszerek különböző táblázatai kizárólag a minőségmegőrzési időkről tájékoztatnak, és nem a biztonságos fogyaszthatóságról. –18, –20 °C-on ugyanis az élelmiszerek gyakorlatilag a végtelenségig biztonságosak maradnak. Ennek az egyik oka, hogy ezen a hőmérsékleten a mikroorganizmusok szaporodása leáll. Amíg az alacsony hőmérséklet a mikroorganizmusok életműködését csak átmenetileg, a hőmérséklet emelkedéséig állítja le, néhány magasabb rendű parazitát már el is pusztít. Felengedés után az életre kelő mikroorganizmusok újra szaporodni kezdenek, ezért sem tanácsos az ételek felengedés utáni újrafagyasztása. Ha időnk engedni, a felengedés a hús esetében lassan, 0-5 °C hőmérsékleten, hűtőszekrényben javasolt, ami után 48 óráig még eltartható.